Feltámasztanám

Amikor elkezdtem velük foglalkozni, még nem volt kertünk, sokáig cserépben tartottam egy kis balkonon. 

Majd sziklakertet építettünk sóskúti mészkőből, kettőt oda kiültettem, és nagyon jól érezték magukat annak ellenére, hogy hivatalosan nem igazán mészkedvelők.

Mikor aztán elegünk lett a társasházi kertészkedésből, és sajátot kezdtünk el alkotni, kibányásztam őket, és elhoztam. Furcsa mód, a cserepesek nem élték túl a többszöri költözködést. Az a kettő viszont, amelyeket a sziklakertből kiszedtem, cserépbe ültettem, ők meghálálták. Talán azért, mert kicsit jobban odafigyeltem rájuk a durvább jellegű átültetés miatt… A tavaszi fővirágzás után egész nyáron hozogatnak még virágszárakat. 

Normális esetben kint tartom őket télen is természetesen, vagy cserépben, vagy kiültetve sziklakertbe. De akkor csakis függőleges, vagy majdnem függőleges elhelyezésben. 

Nem a hidegtől, hanem a levélrózsában pangó víztől kell óvni, ami olykor bele is fagyhat. Élőhelyükön vastag, egész télen megmaradó hópaplan borítja a növényeket, alatta szárazon pihennek.

 A Lewisia egy növénynemzetség, amelybe több faj tartozik (ez általában így szokott lenni a növényvilágban). Azok a Lewisiák, amelyeket nálunk lehet kapni időnként, a Lewisia cotyledon faj kertészeti, mesterségesen előállított hibridjei. 

A Lewisiákról írtam már a Kertbarát Magazinban is, meg hajdanán a blogomon is, ezt az olvassa el, akit behatóbban érdekel a származása és gondozása:

http://kataferikertje.blogspot.com/2012/02/valtozekony-dohanygyoker-lewisia.html

Más fajok

Több mint 10 évvel ezelőtt nagyon belecsábultam a Lewisiákba, úgyhogy külföldről beszerzett magból is neveltem más, tiszta fajokat a balkonkertemben. Alábbi képen a Lewisia pygmaea látható. 

Nagyon pozsgás és nagyon törpe kis virág, ahogy a neve is mondja. A pygmaea szó az afrikai pigmeusok nevéből származik, akik egészen alacsony emberek, a 150 cm-t sem érik el. A növényvilágban olyan növények szokták ezt a faji jelzőt kapni, amelyek eredendően, genetikailag törpék, tehát nem csak az élőhely következtében váltak azzá egy adott területen. Sajnos ennek a növénynek nemcsak a mérete, hanem élattartama is elég rövidke, úgyhogy magról mindig újra kell vetni. s mivel én ezt csak egyszer tettem meg, szép lassan elfogyott a gyűjteményemből.

Ő pedig a Lewisia tweedyi, nagyon szép növény, szokatlanul nagyméretű virágokkal. 

A neve egy bizonyos Frank Tweedy XIX. századi amerikai topográfusnak állít emléket, mert ő talált rá először egy vasútépítés során. A növény egyébként elég sok névcsereberét megélt, míg végül kiderítették az illetékesek, hogy tulajdonképpen ő is egy Lewisia. Szintén magról neveltem, szintén nem élt sokáig, de őszintén szólva már nem emlékszem, miért. Pedig az élőhelyén állítólag találtak nagyon sokéves példányokat, tehát róla nem mondható el, hogy rövid életű. Csak arra emlékszem, hogy magot nem hozott, így nem lett utóda szegénynek.

Azt a bizonyos ún. feltámadásnövényt (Lewisia rediviva) is vetettem magról, ki is csíráztak. Évekig nevelgettem, sosem virágoztak, így szép lassan eluntam a dolgot, és eltrehánykodtam, míg végül elpusztultak. Nem támadtak fel.

A kép 2011-ben készült, itt már harmadik évesek a kis növények.

Lewisia-rajongásom kezdetén vásároltam meg ezt a monográfiát, amelyből nagyon sokat tanultam. 

Amikor még nem volt ilyen veszett drága a postaköltség, igen sok angol nyelvű szakkönyvet vásároltam, és – nekem – nagyon megérte. A mai napig ünnep, ha levehetek egyet-egyet a polcról új-meg új böngészésre.