Varázslatok

Itt most arról a bizonyos előkezelésről következzék néhány tipp! Különféle “varázslatok” magvetés előtt, melyek egyáltalán nem misztikus dolgok, és nem is feltétlenül szükségesek, de néha nagyon hasznosak lehetnek.

1. Szkarifikáld! Nem káromkodom, ez egy szakkifejezés. Kemény héjú magoknál használjuk (vagy terméseknél, amelyek nem nyílnak fel, mint például mandula, makk). Valamilyen finom reszelővel vagy dörzspapírral kissé meg kell dolgozni ezeket. Legjobb a köldöke táján, ha kiderül, hogy ez hol van. Ha nem derül ki, akkor mindegy, akárhol. A mag köldöke ott van, ahol az emberé: itt csatlakozott valamilyen módon a magházhoz. Ezt mondjuk a növényeknél utólag már nem mindig olyan egyszerű megtalálni, mint az embernél. Úgyhogy ha nem találod, akkor se dől össze a szerszámtároló. A szkarifikálásnak úgyis az a leglényege, hogy a kemény héjon a víz könnyebben átjusson. Különben esetleg évekig tétlenül fekszik az anyaföldben, míg ott a kívül és belül dolgozó erők rá nem bírják a kemény burkot, hogy utat engedjen az új életnek. A szkarifikálással kicsit segítünk a gyököcskének is kimászni a biztonságos zugból e cudar világba. 

Kis méretű, de kemény magoknál (pl. gólyaorrok) érdemes két dörzspapír közé szórni néhányat, majd picit összedörzsölni. Finom kézzel, óvatosan, mert nem liszt készül!

2. Forrázd! Szintén a keményebb magoknál lehet hatásos. Ha a víz forr, vedd le a tűzről, s egy szűrőn át lassan öntsd rá a magokra! Esetleg hagyhatod is őket pár másodpercig a forró vízben, de megfőzni nem kell. Aztán hagyd szikkadni, kihülni, majd vesd el!

3. Szabadítsd ki a terméshúsból! A húsos termések (bogyók, álbogyók és egyéb nyalánkságok) magjait érdemes jól lemosni, majd megszikkasztani vetés előtt, mert a terméshúsokban gyakran csírázásgátló vegyületek vannak, amelyek végzik majd a dolgukat egészen addig, amíg a földben el nem bomlanak. Ez többnyire jó a növénynek kint a természetben, de nekünk nem annyira, hiszen az a cél, hogy mielőbb csírázzon.

4. Áztasd be! Ezt biztosan sokan ismerik, de azért elmondom. Az áztatás szolgálhat fertőtlenítést bio vagy kevésbé bio gombaölőszerrel (csávázás), de nagyon jó hatású régi, kissé már megszáradt magoknál, amelyek nem annyira kemények, hogy forrázást vagy szkarifikálást igényelnének. Ilyen például a ciklámen. Ha nem teljesen friss a mag, mindenképp érdemes 12–24 órára beáztatni. És a kézmeleg vízbe lehet tenni valamilyen gombaölőszert (gazdaboltban kérj tanácsot!), 0,5–1%-nyi Hidrogén-peroxidot (patikából), esetleg eleve zsurlóteába áztatni vagy más hasonló, gomba- ás baktériumölő hatású növényi lébe, erről bővebbet a biokertészek tudnak. De akár a szkarifikálást is követheti áztatás.

A fenti négy módszer természetesen csak az olyan méretű magokra használható, amelyek akkorák, hogy például szemenként könnyedén vethetők. 

Bármilyen méretű magnál hasznos lehet a most következő.

5. Rétegezd! Ezt a szót valószínűleg nagyobb méretű magoknál találta ki valaki, mert valóban arról szól a módszer, hogy a magokat nedves homokkal rétegezve lerakják, majd így legalább 6 hétig, de akár 2-3 hónapig is 2-3 fokos hőmérsékleten tárolják. Nehezen csírázó magoknál szokás alkalmazni, mert ez a kezelés megszűnteti az úgynevezett mélynyugalmi állapotot, amelyben a magok vannak. Elbomlanak a csírázásgátló vegyületek, és a mag ki tud csírázni. Vagy már a homokban, és utána ültetik cserepekbe, tápanyagot is tartalmazó földbe, vagy normál vetés után. 

Házilag, kisebb mennyiségű és esetleg nagyon apró maggal én ezt így csinálom: Összekeverem a magot tiszta, (sütőben) fertőtlenített homokkal, esetleg perlittel, ami eleve steril, egy kis méretű, zárható dobozban vagy zacskóban. Benedvesítem (nem lucskosra, csak éppenhogy), lezárom a dobozt/zacskót, és beteszem a hűtőbe. NEM a fagyasztóba, hanem a normál hűtőbe, ahol jó esetben stabilan 3 fok van. Ott tartom 6-8 hétig. Közben persze gyakran ránézek, ha netán látom, hogy csírázik, gyorsan rászórom az egészet magvető földre, kissé takarom is ezzel, és oda teszem, ahol a magoncokat szoktam nevelni. Többnyire érdemes addig várni, amíg megindul a csírázás, bár nem árt növényenként felkutatni, hogy mit ajánlanak.  

Nedves rétegezés dobozban, papírtörlőn – így is lehet

És ha most felmerül benned a kérdés, kedves Olvasó, hogy lehet-e a telet helyettesíteni a hűtőszekrénnyel: elvileg igen. 

Én három okból nem nagyon szoktam:  

Egyrészt, ha már elkezd csírázni a mag a hűtőben, előfordul, hogy a pici csíranövénykéket nem tudom úgy átvarázsolni a “rendes” földbe, hogy életben is maradjanak. Ez persze lehet az én ügyetlenségem, és inkább az apró magokra érvényes, de hát mindenki a saját módszerével dolgozzon! Csak akkor helyettesítem ezzel a telet, ha túl későn kaptam meg a magot, vagy túl későn tudtam meg, hogy téli hideg kell neki. 

Másrészt sok esetben – legalábbis a nem magashegységi fajoknál – a természet fagy-olvad játéka jobban segíti a csírázást, mint a stabil 3 fok. 

Harmadrészt vannak fajok (például egyes boglárkafélék), amelyeknek kifejezetten valamennyi fagy kell ahhoz, hogy ki tudjanak csírázni. Ez viszont általában nem –18, ami a mélyhűtőnkben van, hanem csak pár fok 0 alatt.

Talán észrevetted, kedves Olvasó, hogy gyakran használom az “általában”, “sokszor”, “gyakran”  és hasonló szavakat, szinte soha nem mondom, hogy “mindig”. Ez nem véletlen. Ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy érdemes minden növény magvetésének utána nézni, különben lutri egy kicsit. De ha mégis szeretjük a lutrit, akkor nem árt naplót vezetni (lásd egy másik írásomat), hogy legközelebb biztosabb legyen az ötös találat.

Tulajdonképpen mindez elég logikus, nem? Milyen könnyű utólag belátni. 😉 De azért reménykedem, hátha valakinek segített.